Versek, mesék, történetek, kritika

	sincomi	2009.11.5. 17:13           |462|
Te kölyök Tiéd a világ A világ egy szóval narciszista nagyok a vágyak s a törekvéseket... az önimádat hajtja - valósítsd meg önmagadat! - de hát ki vagy? nem tudod hová tenni az akaratodat óriási elvárások elé tekintesz; s ha a szereped ha jól játszod is boldoggá nem tesz - mutasd meg fénylô magadat és zárkózz fel; hogy mindenki megbámulhassa nagyságodat netkobozs
	sincomi	2009.6.24. 8:31           |461|
Konfliktuskezelés A legújabb fejlemény - egy újabb beszélgetés a szomszéddal. Tulajdonképpen a barátai okozták a zajt stb. Végül beszélt velük és megszûntek hozzá járni. És a két szomszéd már köszönni is tud egymásnak. - Ki felel azért hogy a barátaid mit mûvelnek a lépcsôházban? Sok idegességet szül... az elsô felvonásban éjjeli motoszkálás rongálás a lépcsôházban - megelégeltem most és megmondom neki... beszéltem is vele de itt be és ott ki mondom a tulajdonosnak ha tudna segíteni az idô csak halad de nem történik semmi feljelentem végre az ég szerelmére megtörtént, felmondták kilakoltatni nem tudták egy új megoldás végre hátra csak ez lehet nektek kell elmenni hogy békét nyerjetek netkobzos
	sincomi	2009.6.24. 8:30           |460|
Konfliktuskezelés A legújabb fejlemény - egy újabb beszélgetés a szomszéddal. Tulajdonképpen a barátai okozták a zajt stb. Végül beszélt velük és megszûntek hozzá járni. És a két szomszéd már köszönni is tud egymásnak. - Ki felel azért hogy a barátaid mit mûvelnek a lépcsôházban? Sok idegességet szül... az elsô felvonásban éjjeli motoszkálás rongálás a lépcsôházban - megelégeltem most és megmondom neki... beszéltem is vele de itt be és ott ki mondom a tulajdonosnak ha tudna segíteni az idô csak halad de nem történik semmi feljelentem végre az ég szerelmére megtörtént, felmondták kilakoltatni nem tudták egy új megoldás végre hátra csak ez lehet nektek kell elmenni hogy békét nyerjetek netkobzos
	sincomi	2009.6.16. 8:49           |459|
Veszekedés verekedés -------------------------------------------------------------------------------- Ezt sehol sem tanítják – nincs köze a kultúrához. Társkapcsolatok. Ha veszekedsz akkor gondolj arra... Legalább mentsd meg a gyermekedet! Az elsô szabály: A gyermek előtt ne veszekedj! A társkapcsolatokat nem lehet gyógyítani hanem csak kezelni tudni. Sajnos ezt sehol sem tanítják! Ezért... Ha van privát ügy a veszekedésed legyen az; a számláját is tarts meg magadnak ha veszekedsz és... nem látod a képzett sebet; mégis ott van mert megkínoztad már a gyermeket A veszekedés olykor gyermekkínzásnak is minôsíthetô! Ezért kell kontrolt gyakorolnod amíg megnyugszol és a veszekedô társad is amíg nyugodtan kettesben kibeszélitek a dolgaitokat és megegyeztek. Ez azért is fontos mert a gyermek előtt való veszekedés a gyermek személyiségét is érinti sôt ha tartós a... néha meghatározza. Te is voltál gyermek de már elfelejtetted, ha olyan szüleid voltak akik biztonságot tudtak teremteni a környékükben a családban, micsoda nagy haszont jelentett az a számodra. A gyermek is azt keresi a szüleinél: biztonságot, jóérzést. Ha ebbôl a miljôbôl kiszakítják – márpedig azt teszik ha veszekedést hall – mert akkor elveszti/úgy érzi, a létezésének a talaját. Az a félelem fogja úrrá, azért fél hogy a család szétesik majd és a feszült légkörben ezáltal elveszti létének a biztonságát. Sôt magát okolja majd a történtekért, ha nem is a gyerek miatt történt a veszekedés. Persze még jobban ha róluk van szó a heves értelmetlen vitában. Ilyenkor magukra venni képesek a mindkét veszekedô fél együttes kínjait – micsoda megterhelés! Ha ezekután mégis megtörténne a megegyezés/kibékülés azaz a veszekedés után akkor a gyermek gyakran nincsen jelen. Talán azért mert egy intim vagy más ismeretlen módon történik a dolog, ekkor azt hiszik/hihetik a gyermekek, hogy a konfliktus álandósult. Tehát gyakran átélik magukat a konfliktusokat de azt, hogy hogyan történt és mikor, a megbékélés kimarad az életükbôl, mert ez talán titokban pl egy szexuális aktusban is történhet. A veszekedés így alapjaiban gyengíti/megrendítheti az önérzetüket és a bizalmukat a szociális életükben a jövôben, mert akkor lesz jól megfigyelhetô/nyilvánvaló. Még attól is félhetnek hogy az otthonukba kérjék eljönni a társaikat attól félve hogy ôket is érinteni fogja a szomorú/kínos/feszült otthoni atmoszféra. Végül tehát ha összevesztek néha, mert biztos hogy megtörténik majd; akkor gondoljatok arra hogy ne a gyermekeitekre sózzátok a konfliktus számláját. netkobzos
	sincomi	2009.6.13. 16:6           |458|
Leánykérés palóc nótákból ref a házasság egy szövetség elfogadom semmi kétség te lettél a szívem vágya a házasságunk az szent marad az Isten által is megáldva a házasságok széthullanak és mindketten önmagukért hadakoznak a misszióm egy passzió itt megtérés kell mert szeretni az lenne jó tudom jól hogy ez nem óvoda de világunk fénysugara jár majd oda Palóc Fi
	sincomi	2009.6.12. 18:16           |457|
Válságos idôk - Palóc nóták - Válságos idôk nincs fegyelem banánt lopni törvénytelen refr Banánt loptak nagy a nyomás a bugyi alatt megtalálták lett óriási csodálkozás veszélyben vannak a vállalatok meglopják ôket a kicsik s nagyok refr a nagy tolvajok elfutottak elképesztô hogy mit tudnak refr hogy mi történik a fejekben?! hát belekakilt a szemérmetlen refr Palóc Fi
	sincomi	2009.6.12. 12:24           |456|
Szeretem a kultúrámat - Palóc nóták - Azt mondják hogy azok mások mások náluk a szokások az illemek társalgások ref helyes-e a magatartás a hulladéksziget körül hemzseg a sokféle - mit tudom én - hogy miféle kiállítás biztos az hogy nem egyformán gondolkodunk; mert egyformán gondolkodni mégsem tudunk a kultúrát ô is szereti mindenki kulturált akar lenni hol megtanulni? … akkor ennyi! Palóc Fi
	sincomi	2009.5.31. 11:56           |455|
„Te barom!” Puskával megörizni egy férjet nem lehet Mondhatnám neki - Te számár! Te ökör! - Te barom! de nem mondom, hiszen példás feleséged van az erényével tündököl mondhatnám igazán mert valódi érzések; de ugyanakkor sajnálom is öt mert feladja azt amiért eddig példásan épített ugyanakkor mondom hogy: puskával egy férfit megörizni nem lehet hadd fusson...! egy idegent a családba megörizni nem lehet netkobzos
	sincomi	2009.5.30. 13:40           |454|
Mindég az események után kullogunk Mindég elkésve -építsünk falakat?! Valami sodor bennünket A „Berlini falak” esnek, most már a saját tojásod otthon sem a tiéd. A folyamat megindult valahol és a Berlini fall lerombolása lett a kelet és nyugat közötti vasfüggöny megszünésének a szimbóluma. Váratlanul jött és váratlan következményei is lettek. Az én teljes felébredésem a folyamatról akkor történt amikor azt vettem észre hogy az otthonom falát is döngeti söt már – mások szerint - ledöntötte a folyamat. Mert mások azt látják hogy már nincs. Az otthon határai A szemünk láttára az otthonomban történt. Most már inkább elméleti érdekessége van az esettnek. Nem nagy ügy de mégis. Most egyezzünk meg hogy jól itéltem meg az eseményt: A lányom két gyerekes férje túl sokat körözi a virágot, egy a nálunk mint vendég tartózkodó család lányát. És én mondjuk közbeléptem de nem nekem adtak igazat - Te csak beképzelsz dolgokat! A te dolgod, és el kellene menned egy pszihológushoz, mert beteg vagy. Te nem élsz a mában! stb - Ezt várnám el hogy megtörténjen – mert akkor kibeszélhetnénk a dolgokat - de azt hiszem hogy csak gondolják így a fejükben. - A válasz egy hallgatás és nekem kell szégyenkeznem mert... Tehát ezek szerint már nem látják a család falait. A család „berlini fala” ledölt Valahogy ez már biztos ledölt valamikor régebben az vendégeim értékvilágában. Innen ered az a csodálkozás is amit most magamban érzékelek. Mások, még a vendégeim sem látnak falakat, hogy itt a lakásom az szent. Ez történt ha visszagondolok. Egy forradalom kellet hogy meginduljon a folyamat. Az 56-os forradalom megindította és azután estek sorjában a falak és most csodálkozva a törtétek után kullogunk. - Az események mindég megelöznek minket. És mi csak bámuljuk a már megtörtént dolgokat mint a turisták. Turisták lettünk és nem az életünk irányítói. Egy suhancot látsz az utcán firkálja a falat – mersz rá szólni? Az az érzésem hogy Az az érzésem hogy ez most valahogy általános lett. A világ megváltozott köröttünk. Mintha az életünk egy hajóhoz hasonló volna. A hajó halad velünk valahová észrevétlenül is és ekkor hol vagyunk mi? 1. Lemaradtunk a kikötöben? 2. A hajón vagyunk de mintha csak sodródnánk – nem érdekel hogy hová vissz. 3. A hajón vagyunk és az jövöt szeretnénk felismerni/megpillantani. De mát túl vagyunk a célon. Más irányítja sorsunkat. Elkéstünk megpillantani az állomást amit kerestünk és leszállni. Vagy a cél váltakozik. Mi történik velünk Amikor egy picit elszunnyadtam és stabílnak éreztem az életemet hát akkor... Még gondolni sem mertem volna hogy a saját házamban nyiltan kötödnek ellenséges párkapcsolatok. A történet olyan váratlanul jött hogy az ember nincs ilyenre felkészülve. Én azt hiszem most hogy ez egy általános probléma, azért vetettem fel ebböl a szemszögböl. Egyszerüen nem lehet az ember felkészülve arra hogy mit hoz a jövö. A munkanélküliség megoldása Egy közeli ismerösöm elvált. Azután megismerkedett egy idegen pasival jugoszláviából és egy szerelmi viszony bontakozott ki. Nos a pasit kitiltották Svédböl mert nem volt munkaengedélye stb. Erre a nö sokáig azon harcolt hogy visszajöhessen merthogy megházasodnak. A pasi visszajöhetett, megházasodtak és azóta elváltak. Mindezt tudni lehetett elöre – én sejtettem - de kényes lenne megmondani, ezzel elöjönni. Kényes ügyek ezek. Ki merné megmondani a nönek hogy legyen elövigyázatos. A férfi lebontotta az erény határait és azután faképnél hagyta. És amikor ráeszméltünk hogy mi történt akkor már késö. - Megcsalni is szabad még törvény sem tiltja. Építsünk védöfalakat! Még mindig folyamatok után kullogunk. Mindég a már megtörtént esetekkel állunk szemben. Nem te fözöd a levest hanem neked táláják hogy egyél, de hogy mi van benne....? - Mindég elkésünk. És ha elkéstünk akkor elrontjuk mert nem voltunk felkészülve a történtekre. - Falakat kell építeni most már a régiek helyett, új védö falakat!? netkobzos
	sincomi	2009.5.29. 9:16           |453|
Milyen jogaim vannak a saját házamban? A család falai is leomlottak A világ halad – hullanak a falak Ezelött a paradigmaváltás korszakáról írtam és azt állítottam hogy már ebben élünk. Ennek a folyamatnak az egyik jellemzöje hogy hullanak a falak. Az 56-os forradalom után a magyarok kinyitották a határt az Ausztria felé s majd azután nem sokára lehullott a Berlini fall/vasfüggöny. S most döbbentem rá arra is hogy az erköcs/jóízlés falai is omladoznak, olyannyira hogy az lett a kérdéses, hogy a saját lakásomban is csak hulljanak tovább? A lányom férjének egy lánnyal való kurtizánkodásáról van szó amit a szemeim előtt nálunk végez. - Az otthonom jóízlés etikus falait is engedjem hogy teljesen lehulljanak? Ki gondolta volna? Ki gondolta volna 1989 ben? Ki gondolta volna hogy a vasfüggöny most már csak emléke, a Berlini fal, a kelet és nyugat között, ledölt volna már az évben novemberben. Ki gondolta volna hogy ezekután micsoda más változások – fallak hullása - is érik majd az életünket ha csak az informatikai technika fejlödésére gondolunk. Gyorsabb mint a póstás és minden szennyével együtt is bejut a lakásunkba. Ma már lehullottak a bugyik és otthon élvezheted szemlélni az ember minden testrészeit és müveleteit. Ki gondolt volna arra hogy létezni fog egy egyfajta „second life” is az interneten milliókkat a képernyö elé szögezve, ott élve/élvezve, a kíváncsiságtól üzve a párhuzamos virtuális életüket. Ahol az lehetsz, az identitásod/aki akarsz és azzal találkozol akivel akarsz stb. De ki gondolta volna De ki gondolta volna hogy ez a virtuális szokás megjelenik a valóságban is mégpedig a saját lakásán belül az embernek. A virtuális életedet – amikor saját szabályok szerint élhetsz – s mit mint turista élheted összekevered a valósággal. Ez csak addig nem gond amíg az ember a saját börén nem tapasztalja azt hogy itt már kell hogy legyen egy „berlini” választófal/vasfüggöny. A mai szellemi értékrend szerint – úgy látszik - ezek a falak is lehulottak? Nem csoda hogy talán emiatt is lesznek az emberek othontalánná , függöségekbe keveredök stb. - Erröl a jelenségröl miért hallgatnak a szociológusok! - Mi történik tehát a családokban ha lehullanak a függönyök? Nagyon egyszerü... Nagyon egyszerü egy találka megszervezése is mert van mobil. A mobil nem egyszerüen egy kiváló eszköz, hanem egy eszköz amely minket is mobillá tesz/átalakít bennünket. Megváltoztatja az életvitelünket. De ugyanakkor egy társas lény vagyunk és ezen nem segíthetünk. Persze van mobil és azzal kontrollálhatjuk a csoportunkat/hozzátartozóinkat ahová tartozunk. Mindenhová bejutsz és beszélgethetsz a férjeddel/barátoddal ha van mobilod. Ledöltek a falak mindenütt ahol van mobil s ez egy új forradalmi jelenség az emberiség életében. De a lányod is könnyen elérhetö és csak egy szemrebbenés és már azt nem tudod hogy hol van. Vagy a barátja van melette a szobában mialatt te bevásárolsz. Hogy mi történik nem látod és ilyenkor a család „berlini” fala is rommá lett mert megengedted hogy leomoljon. De lassan a szemed előtt is történnek dolgok, amiket nem szeretnél s amiket nem kívánsz. Gátszakadás történik mert toleráltuk. S ha így van akor pedig nem kell csodálkozni hogy szellemileg meg eröszakolnak. Mert vannak mentális eröszakok is. Ma már ott tartunk hogy néha egyenesen az identitásodba gázolnak. Az emberi méltóságodat veszélyezteti a „berlini” fallak folyamatos omlása. - Mindent szabad veled is – az eröszak növekszik. Az lop töled aki akar mert kell neki. Maradi vagyok Maradi vagyok mert ha azt követelem hogy legalább a szemem előtt az otthonomban ne történjenek dolgok, a lányom férje és egy idegen lány között, aki nálunk éppen vendég. A helyzet túlzottan kínos. Ez úgy müködik azután hogy reám haragszanak – ha szólok - tehát nem respektálják az akaratomat, hogy ne tegyék/ne flörtöljenek egymással a saját otthonomban. Normálisan legalább bocsánatot kellene kérni emiatt és akkor megbocsájtanám. Amikor nös voltam ugyanis én is incselkedtem/flörtöltem a fiatal lányokkal de az csak percek müve volt. De órákat azzal – mint ahogy ez történik - foglalkozni az már sok. - Valahol kell hogy legyenek határok és azokat a véleményem szerint nekem kell hogy legyen jogom meghatározni, legalább is a saját otthonomban. - Ne lopjátok el a saját becsületemet! netkobzos
	sincomi	2009.5.28. 10:25           |452|
Változások – a paradigmaváltás korszaka „A mai ember a jövötöl vár el mindent.” - Reinhardt Koselleck Paradigmaváltás - tünetei Hallom mondják hogy itt nagy változásokra volna szükség, egyfajta paradigmaváltásra. Szerintem nemcsak kellenne, hanem mi most e folyamat talán a kellös közepén vagyunk. Az 56 forradalom volt talán a kezdete, folytatódott majd a magyar határnyitással, utána a Berlini fall leomlásával más hátárok sorjában omlottak le stb. Ugyanis az történik hogy sodródunk és követeljük/elvárjuk hogy változások történjenek – a változásokban rejlik a jövöbe vetett hitünk. - Semmi sem jó úgy ahogy van! - Semmit sem jelent az sem hogyha sokan vannak akik nekifeszülnek a változásoknak. Mások úgy érzik hogy lemaradnak. A változások iránya Valahogy úgy érezzük – a változások ellenére - hogy itt még sokáig nincs valami rendben. Egy csoport fehérgalléros képes volt válságot okozni az egész világon, ez egy a paradigmaváltás folyamatának a jele. A valódi okokat nem ismerve nem lehet egy hatásos terápia sem – hiányzik a közös irány. Ugyanakkor rádöbbenünk arra is hogy az ami kevés volt az nincsen. És az amiböl kevés van azt is elherdáljuk. Egyszerüen nem tudunk gazdálkodni(az egészségünkel sem), de már sokan ráébredtek arra hogy kellene csak nem tudják hogy hogyan. Több tudásra van szükség mindenütt. Most hallom hogy ha jön a pénz a házhoz, akkor azonnal megy is a szerencsejátékokra stb. Nemcsak a fehérgallérosok okoznak válságot hanem a család tagjai is. Sok család is válságban van és ezért a gazdálkodás szükségességére kell hogy ébredjen. A politikai érdekek A politikai érdekek eddig osztogatással megtudták oldani a hatalmi törekvéseket de most oda jutottunk hogy egyszerüen nincs mit osztogatni. A hatalom megrendült stb és ez i a pradigmaváltás egyik jele. Ez a kialakult helyzet/válságos idök, elkerülhetettlen volt, mert végül, csak fogyasztani nem lehet. A politikát is érdekelni fogja a jövöben a népnevelés. Döntések sokasága a népnevelésben Az emberek ujabb és ujabb (politikai/gazdasági/erkölcsi stb) választások előtt állnak és gyakorolják a dönteni tudást. Sokszor kaotikusnak tünik a dolog – pl a politikusok civakodása - de a lényege hogy gondolkodásra késztet. Pl a különbözö pedagógiák/iskolák felépítése is érdekelté teheti a családokat az iskola választásában. Itt lehetne még sok példával kiegészíteni a témát amikor dönteni kell. Az alternatívák nem egyenlöek tehát megkell tudni a módját hogy jól választani. Ennek a véggredménye az lesz hogy a valóságban kitünik majd az ami jó választás/döntés volt. Mások is követhetik ezekután a példát. Olyan sok lett és lesz az alternatíva hogy itt már nem lehet szolidaritásról – a régi értelemben – beszélni sem. Sokan ellene vannak de... A változások elkerülhetettlenek ha megértjük azt hogy a paradigmaváltás sodrában élünk. Az elleszegüléseknek az az egyik oka hogy csak a megváltozott körülmények után tudjuk valójában megitélni hogy helyes-e volt a választás/módosítás vagy sem. Nem tudjuk megitélni elöre a következményeket de ezt is meg kell próbálni. Tehát ez a sodródás veszélyeket is foglal magában. Kevesebb lesz a pénz az elesetteken segíteni. Már most is úgy van hogy nagyobb figyelemmel kell kísérni hogy hogyan cselekszünk – ugyanis a következmények sokszor kiszámíthatattlanok. Az ilyen helyzetben lesznek súrlódások és lecsúszások. Az életvitel viseli majd mindjobban a következményeit. A jövökép hiánya A rendszer tehát változik és változni fog most már egy változó elvek alapján. A szociális logikában történnek a megszokottak helyett új változások. Mint példát említem itt a dohányosok jogai helyett a nemdohányzók védelme kerül elötérbe. Úgy pl a privát kérdések társadalmi kérdéseké válnak stb. A nép azt kérdezi hogy miért nekünk kell megsínyleni a globális válságot stb. A nép a kezébe akarja venni a sorsát. De a jövökép hiányában mégis kétséges a kiút. - Eddig csak azt érezzük hogy örlödünk. netkobzos
	sincomi	2009.5.15. 9:16           |451|
Mégis miért jó a jó törvény ha nem jó? Erre nem gondolt senki? Sok a megoldatlan eset A Palme – svéd miniszterelnök - meggyilkolása jól ismeretes. Még ma sem találták meg a gyilkosát. A gyilkosság tehát egy tény marad de annak feloldása sem jöhet létre míg.... Ès itt nem a szûk pénzbeli keretekben volt a hiány mint sokszor máskor. De ez sem egy egyedüli eset – a megoldatlan bûnözések sokaságáról van itt szó – amelyek megoldatlanok maradnak. - Esélyed sincs te törvény! Ha illúzió akkor minek? A törvények jelentôsége azonban mégsem vitatható mert vannak akik követik. És vannak akik néha félnek a büntetésektôl mint pl én ha rám kapnak. Egy rossz parkírozás nálunk 400 koronába kerül ami nem kis összeg itt sem. (Én ugyan megoldottam a dolgot – nincs már saját kocsim. De nem ez a jó megoldás.) Hisszük ha több és jobb törvényeket hozzunk létre akkor jobb lesz az életünk – ez persze nem igaz! Persze az is lehetséges hogy vannak rossz törvények amelyeken változtatni kell - de hogy ezek után jobb lesz az életünk az nem igaz; és már régen nem volt igaz! Csak mint egy illúzió él még makacskodóan a köztudatban. - A jólét nem a sok jó törvény egyenes eredménye! Hát akkor mégis mire jó a törvény? - A törvény azért jó hogy megtanuljuk egyszerûen azt, hogy nem jó! - Ez csak badarság és ellentmondásos hülyeség, amit nem kellene kommentálni. - De én mégis azt teszem! A bûnözök tudják a legjobban hogy a törvény nem jó, és nem azok, akiknek ezt jobban tudniuk kellene. A bûnözôk úgyanis hamar észreveszik, ha tetten kapják ôket, hogy a rács mögé kerülnek. - A probléma az hogy rossz következtetéseket vonnak le ebbôl. De ezt mondják a szabadban élô emberek is. - Hát, ha nem jó valami akkor kell új törvény – sôt követeljük – vagy meg kell változtatni a törvényeket a megoldás! - a gyakori betanult mantra. - Nahát! Az okosabbak azonban rájöttek arra hogy talán nem a törvényeket volna szügség megváltoztatni, hanem azokat, amelyek már vannak, azokat betartatni. De én ennél is tovább megyek. Miért jó a jó törvény ha nem jó? S most végûl térjünk a tárgyra: a jó törvény azért jó hogy megtanuljuk hogy nem jó. Ezt tartom a törvény legfontosabb feladatának, és ennek a felfogásnak - amint észlelem – nincsenek eddig hívei. Hát erre miért nem gondolt eddig senki? - Még a törvénytudók között sem, talán azért, mert.... Az iskolában/a szülôháznál stb is azt tanítják hogy:.... mert kikapsz! - De ki tanul jót aki fél? Ki tanul meg rendes embernek lenni, aki fél a pokoltól? Én nem látok itt nagy érdemes eredményeket! Jó lenne tudni errôl ha volna statisztika. - Csak átmenetileg jó ha félünk! Amíg odáig jutunk hogy azt mondjuk hogy, nem(!) nekünk már nem kell itt kutya hogy vigyázzon ránk...! - Az emberi méltóságunk nevében szeretjük a törvényeket! Ha pl átlépem a gyorsasági határokat akkor nem a határokban van a hiba hanem énbennem. S ha már így gondolkodom a törvény nem gyakorol félelmet rajtam: - Jaj, ha meglát a rendör akkor mi lesz!? Mostantól kezdve már csak a saját magamtól kell félnem hogy ne okozzak pl balesetet. A rendôrök a barátaim lettek és spóroltam az államnak is mert nem kell reám annyira vigyázniuk. netkobzos
	sincomi	2009.4.26. 9:3           |450|
Kirekesztés - megalázás Mozaik a palóc életembôl Acsán A Mengele kisérlete a gyermekekkel igen ismeretes. Elzárva a külvilágtól egy saját szobájukban elzárva tartotta öket. Mindenük megvolt különben csak egy hiányzott – a kommunikáció! Senki sem reagálhatott vagy beszélgethetett a gyerekekhez. - Végül minden gyermek meghalt. Mengele a kegyetlenségével itt bebizonyította azt amit már az elött is sejtettünk. Hogyha senki sem vesz észre bennünket és kommunikál velünk akkor az életünk forog kockán. Ezt a tudást kihasználva, mint egy rafinált szadista módszert is használhat tehát valaki ellenünk, anélkül hogy megérintene bennünket. A cél éppen az hogy tudatosan úgy viselkedik a szadista mintha, azt akit kínozni akar, nemis létezne. Te mint – úgy érzed - egy láthatatlan ember lettél a számára. A módszer ugyanaz, de használható finomabb formában is, de ami mégis elég ahhoz, hogy ha tudatosan csak keresztül lát valaki rajtad – te nem létezel a számára – az is elég hogy megalázzon. A háború alatt és utána sokat éheztünk Acsán. Én pedig éppen akkor növekedtem a legjobban a hosszúságomat illetôen. Hosszú lettem és ugyanakkor gyenge. Az iskolatársaim rövidebbek voltak mint én; én pedig utáltam azt hogy én olyan hosszú vagyok. Nevetséges úgye de gyerekszemmel az más mert másnak éreztem magam. Röhögtetô ugyan, de még gyakorlatoztam is hogy rövidebb legyek – most nem mondom el szégyenemben hogy hogyan. Ebben az idôben nagyon rosszul eset ha nem választottak be a csapatba focizni – ezt megalázónak éreztem. Én mindég utoljára jöhettem néha számításba – mint töltelék - ha pl hiányzott valaki más. És ebben az idôben az történt azután, ami történni szokott, hogy lassan egyenesen nem érdekelt a sportolás. És lehet, hogy ez is, az egyik oka lett annak, hogy még most sem érdekel a sport. Senki sem gondolt arra, hogy ezzel a társaim tudatosan megaláztak volna, és persze arra hogy megalázanak nemis gondoltak – ilyen fogalom nem létezett akkoriban minálunk a suliban. - Mi fán terem az hogy megalázás? A palóc barátaim nemis voltak olyanfélék hogy ezt tudatosan tegyék ellenem; de engem mégis kirekesztettek a játékból mert alkalmatlan voltam (olyannak tekintettek). És mivel gyakorta kimaradtam, amiatt még rosszabb játékos lettem. Nem mondták egyenesen de „Téged itt nem akarunk mert nyerni szeretnénk és nem veszíteni tereád nincs szükségünk!” Ez gyerekes, de akkor ez egy nagy és nehéz teher volt számomra elviselni. Itt nem kellek! Rajtam ne múljon. Tehát dacosan nem mentem oda többé. Inkább a tankönyveket bújtam és a szorgalmam miatt kaptam néha elismeréseket is, és a „sportolókat” is tudtam segíteni a leckéjükkel, ami miatt egy kicsit büszke is lettem. Mert most kellettem, szükségük volt ekkor éppen reám. Ez nem egyedi dolog és éppen ezért is, választom hogy beszámoljak a következô megtörtént esetrôl: Az történt ugyanis, hogy egy ünnepély keretében elfeledkeztek egy tanulóról. Aki egy nagyon ügyes zongorista volt és azt igérték neki hogy szerepelhet ott a mûsorban és felmutathassa majd ott a tudását az ünnepélyen. Nem rossz indulatból de csak utána ébredtek rá hogy nem úgy lett. - Azóta sem – talán dacból, de mindegy - ült le a zongora mellé a fiú, meséli az apja. Több hasonló életbevágó történetek is tanuskodnak arról, hogy a kifelejtés mit jelenthet. Egy ilyen megalázás ami talán csak egyszer történik meg a gyermek életében, és amit nem tisztázunk eléggé, ilyen esetekben és mint sokszor máskor, az ember egész fejlôdéset befolyásolhatja. - Tehát nagy dolgok születhetnek ezekbôl a látszólagosan - a felnöttek szempontjából - kis dolgokból, amik a gyerekkel történnek. Milyen buta dolog, csupán egy semmiség gondolják a felnôttek de a gyermek számára, az ilyen, egy megalázó esemény – saját bôrömön is tapasztalva - nagyon is életbevágó lehet. Micsoda megalázás a gyermek számára ha a társai egyszerûen csak elfelejtik; pedig a szabály érvényes a felnôttek közösségében is. Ismételjük meg tehát: Mindég a sértettnek van igaza mert csak a sértett tudja/érzi hogy sértve érzi magát, és hogy milyen mértékben, vagy sem. Neki kell megadni a valóságlátás jogát. Mert úgye nem vagyunk egyformák. Amit én sértésnek nyilvánítok ugyanazt valaki más fel sem veszi. Ezért van ez úgy – és ezt el kell alaposan átgondolni – hogy mindég a sértettnek van igaza. Nem szabad lelegyinteni az ügyet, a gyerekét különösen nem. - A felnôttek ma már egy kifinomult mûveltséggel is tudnak sértegetni de, azokat a gyerek még nem érti; talán lepereg róluk. De ki tudja... Én sem hittem volna hogy az ilyen kis(?) megaláztatás ilyen nagy jelentôséget játszhat; azaz a gyermekkori megaláztatások/kirekesztések ilyen nagy jelentôségekkel bírhatnak az egész fejlôdés folyamatára. Méghozzá meghatározó szereppel bírhatnak. Csak most ébredtem fel igazán abból tudatalatti ellenszenv eredetérôl, hogy miért is nem szeretem a sportot. Tôlem rúghatják a gólokat engem nem érdekel. Pedig megtanultam egyszer hogy tizenkét esztelen fél meztelen egyén egymás háta hegyén nyüzsög lenn a pályán... és azt is elhiszem/megértem azonban hogy mások szeretik és hogy miért. Megalázásokat jelenthet a gyermek számára tehát pl ha 1.elfelejtik 2.ha kihagyják/átugorják a játékból – felvesznek ugyan de nem passzolnak hozzád 3.ha kitiltják. „Te gyenge vagy, neked itt nincs helyed!” Azt is érzékeltem hogy a szegénység is egyfajta megaláztatásokkal járhat. Senki sem gondolt pl arra a barátaim közül hogy én szegény vagyok, a probléma csak az volt – gondolom - hogy nem volt kerékpárom. Vasárnap alig mertem bemenni a faluba mert ott találtam a társaimat a kerékpárjaikkal felsorakozva. Nem csúfoltak azért mert nekem nincs, a palócok nem olyanok - sôt rendes fiatalok voltak. De mit csinálsz akkor amikor fogják magukat és elkerékpároznak egy másik helyre és nem mersz felülni ha felkérnek. Ott maradni egyedül nem valami... hanem megalázó dolog. Legalábbis efféle érzéseket táplálhattam akkor ha most erre gondolok. Nemis az, hogy irígyeltem volna tôlük a kerékpárt, hanem az volt legrosszabb hogy nem lehettem velük a biciglik miatt. Megalázó volt, mert csak úgy elbiciglizhettek valahová, én meg maradtam. Ilyen emlékkel a fejemben sohase volt biciglim Magyarországon. Az elsô kerékpáromat Stockholmban vettem. Használt volt de nagyon szerettem. Egy hét mulva mégis valahogy ellopták. Micsoda fájdalom mert érintette a régi sebeket. Megint megaláztak, amit azóta is nehéz elfelejteni mert ha meglopnak az is egy megalázás. Azóta sem bicigliztem szívesen. De a lopásokról írnom kell többet, mert elôfordultak azaz én is loptam pl a szomszéd gyümölcsfájárol. netkobzos
	sincomi	2009.4.24. 13:34           |449|
Miért sértegetünk/megalázunk másokat? Egy emberi szügségletrôl van szó. Magyarázni akarunk az mutatja mit tudunk Nagyon gyakoriak A sértegetések nagyon gyakoriak. Te hülye/cigány/zsidó/kurva/állat stb kirepül a szájból és a szándéka az hogy mint egy pecsét határozza meg a más identitását. Ez a minôsítési pecsét lehet azonban felmagasztaló is (pl a szerelemben) de leggyakrabban – amikor a sértegetésrôl van szó - a degradálás/megalázás a célja. Buta paraszt ez a tót nem csoda mert palóc vót Ezeket a szokásokat persze gyakran/legalábbis az elméletben elvetjük – vagy nem vesszük komolyan - vagy tréfának tartjuk. De hogyan érzi magát az akit megcéloz? Senki sem gondolja talán amikor hallja hogy „te ökör!” hogy itt valami sértegetés történt. Egyszerûen egy a barátoknál megszokott beszédmodorról van szó. - De azért nem illik egy ismeretlennel ilyen „barátias” lenni! A leegyszerûsítések módszere Vannak azonban esetek amikor az effajta kinyilvánosítások/pecsételések veszélyesek lehetnek. Részben azok számára akik kimondják de persze azok számara is akiket érint. Nem azért mert egy szájon ütés következhet be hanem mert az effajta egyszerûsítések egy emberi fontos szükségletét kielégíteni kívánkoznak. Gyerekesen örülni tudunk a gyors magyarázatoknak, csak az lehet a baj hogyha már elavultak. Már a kisgyerek korunkban követeltük az effajta magyarázatokat. - Honnan jöttem én? stb. És ha már megvagyunk elégedve a magyarázattal akkor minek gondolkodni tovább? Nem csoda hogy a gólyában is hittem egy ideig. - Azonban idôvel elhagyjuk ezt az azonnali követelést/tömör magyarázatokat, de sokak úgy látszik mégse. - A sértegetés célja követeli ezt a gyerekes gyors pecsét-módszert. Mint felnött emberek úgye mégis azt szeretjük (egy alapvetô szügségletünk) hogy megértsünk valamit. Ehhez pedig egy nyitott gondolkodás szügséges. De ha – gyerekes módon - pecsételünk akkor leegyszrûsítjük a magunk számára a dolgot. (Ha ezt tudatosan csináljuk, azzal a céllal hogy csak besározzunk/kipecézzünk másokat akkor magunkat sározzuk be. Ha azt mondod hogy valaki buta akkor magadat tetted butábbá ha sértegetés volt a célod.) És ha értelmesek vagyunk akkor óvakodunk az efféle kijelentésektôl. Mert megértjük azt hogy az effajta kijelentések egy a leegyszerûsítés következményei. És amikor mi pl azt mondjuk valakire hogy: palóc/cigány/ kurva/szemét/tolvaj stb akkor gondolkodás nélkül egy alsóbb polcra helyeztünk valakit mint..., és megszûntünk gondolkodni. Sôt félünk tovább gondolkodni – az ügy lezárt - mert félünk az igazsától. Ha megszûnik a gondolkodás Halottam már esetekröl is amikor a sértegetô ki sem meri mondani hogy kirôl/kikrôl van szó csak célzasokat tesz: „Azok ott, tudod...”, már a nevüket sem meri kimondani a..., mert annyira útálja ôket és azt akarja hogy más is ugyanazt tegye. Persze már biztos hogy rátette a pecsétjét már valamikor elôzôleg rájuk. Tragikus események egész soráról lehetne itt beszámolni pl az ideggyószászat területérôl amikor egy bizonyos elfogadott elmélet alapján tettek diagnózist és.... Mindazon esetek, amelyek ezen meggondolatlan gyors pecsét-módszerrel történnek ma is, mindég azt eredményezik hogy megszûnik a gondolkodás. Ha már kimondtuk a diagnózist/hogy mi is a facit akkor már mintha mindent tudnánk. Ha kimondod hogy palóc vagyok akkor azt hiszed hogy már mindent tudsz rólam. - Magadat csaptad be! Régebben ennek az egyszerûsített gyors módszernek nagyon drasztikus következményei is voltak, amikor a papok is részt vettek pl a boszorkányüldözésekben. Ha valakire rátették a pecsétet hogy... akkor... ! Mindent tudunk? De ugyanzokat a módszereket követve – a sértegetôk - magunkat csapják be ma is. - Amikor kimondjuk a diagnózist hogy valaki pl palóc akkor azt hisszük hogy most már mindent tudunk a palócokról. Én sem tudok mindent. egy palóc netkobzos
	sincomi	2009.4.23. 17:42           |448|
Csak egy vonás az élet A temetôben barangoltunk. Az egyik unokám a kérdéseivel bombázott. - Mi ez? Mi az? Míért... stb – ezt ismeritek. A feleségem sírkövénél a felségemrôl beszélgettünk. Ott a számokról kérdezgetett az unoka. - Az ott a feleségem születése napja és utána pedig azon a napon amikor meghalt. - És ott közöttük az vonás az micsoda? kérdezte. A kérdés elgondolkodtatott, felelni sem tudtam mindjárt olyan váratlan volt a kérdés. - Most már tudom, szólal meg – egy pillanatnyi csend után - végre a gyerek. Az úgye az élet lehet? Eltûnôdtem, milyen igaza is van a gyereknek. Mindjárt mekönnyebülve éreztem magam hogy nem kellet válaszolni a kérdésére amit ö maga jobban megválaszolt. De mi az élet? Erre a kérdésre talán a legújbabb versem nyitja meg a gondolatokat. Tévúton Az egész életen át keressük talán az igazságot. S ha megtaláltuk akkor vajon elhisszük azt? Ha azt hiszed hogy minden problémádra van egy Biblia helyes válaszokkal benne ellátva? ha igen akkor félni kezdek miattad mert a saját hibáidat látni nem akarod ezt már nem teszed s ha már így van és ide jutottál felelôséget sem kívánsz vállalni azért sem amit magad választottál s ennek vége csupán egy lehet: ki vagy szolgáltatva... az igazságot ha végre megtalálod talán nem hiszed netkobzos
	sincomi	2009.4.22. 12:3           |447|
Felfelé toljuk! Igazság analfabéták vagyunk. Mindég valaki másé a felelôség hogy igazságot teremtsen nekünk. Felfelé tolom a szekeret megszakadok segítsetek! megbántottalak de bocsánatot kérek de nem felejtesz ...kicsinyességek és ha libád megette a salátámat így nem elég követelem az igazságomat a rendör segít elsöfokon határátlépés... a böntetôjogom itt kell bíró majd felsôfokon a legfelsôbb bíróság... ...oda tolom nem kaptam igazat nincs igazság Isten sincsen igazságot nem ád! netkobzos
	sincomi	2009.4.21. 14:47           |446|
Milyen betegség a válság? Mi történik igazában? Egy új világ-betegségrôl van szó? Vannak betegségek amelyek ismertek. A gyógyításukat is eredményesen képesek véghezvinni az orvosok. De vannak olyan betegségek is amelyeket még nem fedeztek fel. Egy ilyen betegségrôl olvastam a minap az újságban, de az identitása most lényegtelen. A következô lépés a betegség ismertetése az orvosi társadalomban és a terápia kidolgozása stb – ez is egy ismert folyamat. Egy betegségnek is vannak különbözô fázisai – különösen ha krónikus - azaz váltakozása az akut és a lappangó folyamatai között. A mai „pénzügyi válság” néven ismert világ-betegségének a felfedezése – ha egy betegségrôl van szó - is úgy látszik még folyamatban van. A vélemények itt is természetszerûen még mindég különbözôek a. vajon csak egy beteségrôl van itt szó? s ha egy betegségrôl van szó akkor b. megvan a helyes diagnóziosunk róla? Vagy még mindég kételkedünk/keressük stb. És vannak akik azt állítják hogy itt nincs semmiféle betegségrôl szó hanem csak a gazdasági egyensúly bomlott fel, amit könnyedény kezelhetünk. Ha a helyére teszünk mindent... akkor majd megy minden tovább a maga módján mint ezelött. A legfontosabb most hogy pénzt tudjunk pumpálni oda ahol szügséges. - Fogalmam sem volt hogy ilyen sok pénz volt/van még erre a célra? De tud segíteni a pénz? A tudatlanság – arról hogy mi is igazából az ami történik - egy kétségbeesett helyzebe taszitott bennünket; a kilátástalanság, depresszió, „lógok a levegôben” érzése, frusztráció, félelem stb formájában. (Hogyan lehetséges az hogy néhány pénzügyi mesterkélô pasas ilyen válságot tudott volna elôidézni? És erre még mindég nem tudjuk a választ!) De ezek a hatások a társadalomra mégsem a betegség maga, hanem csak a tudatlanságunk/frusztrációnk eredménye(nem tudunk kiigazodni), mint amikor pl az orvos még nem állapította meg a fájdalom okát de fáj valahol. Tehát arra kell törekedni hogy legalább tudjuk meg – mert addig csak idegesek leszünk - hogy mi miért van ez így ha már így van. Nem csoda ekkor azonban – hogy az orvosok is tévedhetnek, és különösen akkor ha még egy nem ismert betegséggel állnak szemben – hogy sokféle vélemény alakultak ki errôl a válságról is: 1.pénzügyi válság 2.gazdasági válság 3.erkölcsi válság 4.a kapitalizmus válsága stb válságok És folyik tovább a vita és a terápia is anélkül hogy igazából tudnánk azt hogy mi is az ami történik a világban stb. A hatalmon lévôk mindent megtesznek amit tudnak és felmutatni is próbálják hogy sokat dolgoznak azon hogy megoldják a problémákat. Ilyenkor tevékenykedni kell mert elvárjuk még akkor is ha csak illúziókal tudnak szolgálni. Az érzésünk azonban most sem csal és azt érezzük hogy még mindég nem tudjuk pontosan hogy mi történik/és hogy tulajdonképpen ôk – akik tevékenykednek - sem tudják. Tehát kínos is a helyzet. Paradigmaváltás? Az egyik nehézség itt abban áll hogy nehéz tájékozódni amikor a válság centrumában élünk és különösen akkor amikor minket is érint. Amikor pl a középkorban éltek az emberek akkor ki tudta volna mondani éppen azt, hogy az akkor az a középkor idôszaka. Azaz csak egy átmenet egy másik másik korba. Ma is lehetséges az hogy egy paradigmaváltás idejét éljük tehát egy átmeneti idôszak következett most be. Hogy mi lesz/mi jön? arra még nincs válasz vagy csak nem ismerjük. - Vannak tudósok is akik ezt vallják. De a válságban lehet – ha kihasználjuk/megértjük - új lehetôségek is nyílhatnak. De maga, amit most válságnak nevezünk sem most kezdôdött, mert voltak akik már régebben kiszûrték hogy válság lesz és ehhez igazodtak. Megtanulták azt amit ma már pl az orvosk is igyekeznek követni azaz kiszûrni/felismerni az figyelmeztetô folyamatokat, mielött bekövetkezne a válság pl a tüdôrák esetében. Akik ezt nem tették – vagy nem volt kellô ismeret hozzá - és csak most döbbentek rá hogy baj van – pl aki hirtelen tudta meg hogy tüdôrákos - azok számára a legroszabb. Azok lesznek a legjobban kétségbeesettek most is, annak a folyamatnak a láttára ami most történik a gazdaságban. netkobzos
	sincomi	2009.4.15. 18:35           |445|
Mert élni akar A tizenévesek egyik módszere Tanácstalanok vagyunk Miért sértik magukat véressé az egyes fiatalok? elöttem egy csodaszép lány képe felém ragyog - miért kínzod magad mond! talán segíthetek nem értem hogy teheted hiszen fiatal vagy elötted az élet érted mit tehetek? - tévedésben vagy ha látod sebes karom s ha azt hiszed hogy a halál érdekel, mondja a csinos lány. azért vágom véresre mert az életet vissza akarom! netkobzos
	sincomi	2009.4.14. 16:57           |444|
Az identitásom kevert Mit mondjak akkor ha kérdeznek? - Hé! te netkobzos kíváncsi vagyok te magyar vagy-é; mi az identitásod s ezt hogyan gondolod? az állampolgárságom kettôs elôször voltam csak magyar de lettem azután svéd erre nagyon is büszke vagyok mert engem két állam is véd de más vagyok még a svédek szemében és más vagyok ha... „te nem vagy igazán magyar!” halottam nemis régen az identitásom palóc mint egy ismert kutya fajta de ez sem elismert még nem hinnéd el ha mondom... s ha bármit is mondanék netkobzos
	sincomi	2009.4.13. 14:26           |443|
Mikor/hogyan lesz az ember egy narciszista? Az énem kifejlôdésérôl Még nincsenek határok – csecsemôkor. Ahhoz hogy érezzem hogy én én vagyok ahhoz egy reális érzés szügséges a határokról. Az nem úgy van hogy ezzel az érzéssel egyszerûen megszülettünk; csak úgy, az én érzésével/érzéstudatával készen. De már a születésünktôl kezdve fokozatosan mégis rengeteget tanultunk/fejlôdtünk. Attól kezdôdôen hogy tulajdonképpen nem tudtuk hogy kik vagyunk azaz az saját személyünkrôl alig volt gyakorlati elképzelésünk/tapasztalatunk, mindaddig amíg felfedeztük hogy egy külön személy/unikum vagyunk. Úgy éreztük – gondolom - mint csecsemôk magunkat kezdetben hogy csak vagyunk/létezünk és minden köröttünk mintha minden „én vagyok/volnék” lenne. Ilyen formátlan érzéssel – ha volt ilyen - fogtuk fel a világot amibe beleszülettünk. Tehát mint csecsemôk csak voltunk/léteztünk. Ha valami nem tetszik – belekakiltam a … - akkor sírok vagy topozékolok/kikiabálom hogy valami bûzlik. És a környezetem kutya kötelessége – habár nem tudok róla – hogy a segítségemre siessen... És az anyám vagy valaki más mindenkor ott kell hogy legyen és segítsen. Egyfajta teljes biztonságban érzem így most magam mert mindenem megvan ami akkor kell. Eddig ez így is jó. Felfedezem magamat – de egyek vagyunk anyukámmal Mialatt az idô lassan tellik és megerôsödtem és pl kúszni is kezdek, kezd kialakulni bizonyos fokig az én érzésem. Ez a világ felfedezésével kapcsolatban történik egy interaktiv módon. Megütöttem magam és fáj de az anya ott van hogy segítsen és ebben a szakaszban egyek vagyunk valahogy az anyámmal. A fejlôdésem tehát itt most egy egységeben/együttérzésben az anyával/gondozóval történik. Ö az aki még mindég a biztonságomat biztosítja és ezt természtesnek is veszem. Ô az aki kisegít a bajból ha összetörök valamit s még megdicsér is érte – hogy milyen ügyes vagyok - és sokszor megelôzi a világgal való veszélyes kiruccanásaimat. Ekkor még mindent szabad és az önérzetem megmarad sértettlen. Önállósulni akarok De lassan már elmúltam lenni két éves és bátrabb felfedezésekre készülök. Amikor pl a konyhában „takarítok” már azt veszem észre hogy van amikor az anyu furcsán kezd nézni rám, rázza a fejét, sôt azt mondja hogy „nem”, „azt nem szabad”, ilyenkor észreveszem hogy már különbség van közöttünk. Ez a személy már nem én vagyok, nem hozzám tartozik. Az én felfogásom magamról ettôl kezdve megváltozik/önállósulok(?). De akarok-é önállósulni? Én itt most lassan azt érzem hogy egy más személy vagyok azaz egy az anyámtól is külön személy. Az anyácska hangja is megváltozik amikor ledorongál/a kezecskémre üt stb és érzem már a szégyent is amiatt hogy valamit rosszul csináltam. De teszem amit elképzelek és így megtanulom hogy itt mindég új határok is vannak, van amit szabad tennem van amit nem, és elviselni a szégyeneket is megtanulom ami az önérzemtemet kellôen – nem lesz túlzott - fejleszti. Az én fejlôdése ekkor kezdôdik/fejlôdik ki mint szociális szereplô. Ez a fejlödési szakasz már egy nevelô hatású és an én fejlôdésemben. Ebben az idôben már kialakul az énképem már olyannyira hogy egy realista énkép is kifejlôdhet nálam. Ekkor már megtanultam – normalis esetben - hogy ki vagyok én és hogy vannak határok, mit szabad és mit nem, az önbizalom foka is itt határozódik meg és annak képessége hogy eltudom viselni a normális konfliktusokat. Mindezt persze nagyjából de már betanultam hogy ezek vannak. Ha nárciszista lettem akkor... Ez a röviden vázolt folyamat, amit fent felvázoltam, nagyon fontos az életünkben. Mert ha mát itt lettünk sértettek, tudatlanok arról hogy léteznek határok amelyeket tiszteletben kell tartani stb.akkor ferde lesz önképünk. Ha arra neveltek hogy itt a világban mindent szabad akkor...az egyik fajtája egy narciszista jellem fejlôdése alakulhatot ki. Sokan vagyunk ebben a mai idôkben felhajtott csoportban, többé és kevésbé. Ennek is vannak különbözô még beteges fokai is de nagyon gyakori bennünk is a néhány narciszista jellemkép. Ha már eddig – három éves korig - nem kaptuk meg a kellô/normális önérzetünket egy kellô talajban/környezetben akkor az érzésvilág tekintetében egy kétéves gyermek fejlôdési fokán maradhatunk, talán az egész életünk folyamán. Ha pl arra tanítottak hogy miénk a világ. Képzeld csak el micsoda nehézségek keletkezhetnek abból, az ilyen személlyel való viszonyban/kapcsolatban lenni és élni. Mi lehet abból, ha a társad/fônököd/munkatársad/szüleid stb még mindég egy 2-éves fokon álló narciszista? A fontos itt az hogy tudatosítva legyen a helyzet minden szempontból. Ehhez kell megérteni e tulajdonság okait. netkobzos
	sincomi	2009.3.30. 9:16           |442|
Anyám, miért...? Elfelejtettünk örülni tudni Szegények voltunk, nyomorogtunk - de nemcsak mi - kenyeret kódultunk kódulni jöttek hozzánk a városiak az aszfalton semmit termelni nem tudtak az anyámra emlékszem hogy örülni is tudott abban a nyomorban jókat is kacagot most mindenünk megvan de mégis vesztes vagyok szeretném ha élne mert örülni tudott ma nehéz örülni pittyegô lett szám miért nem tanítottál örülni engem anyám!? netkobzos
	sincomi	2009.3.30. 9:15           |441|
Anyám, miért...? Elfelejtettünk örülni tudni Szegények voltunk, nyomorogtunk - de nemcsak mi - kenyeret kódultunk kódulni jöttek hozzánk a városiak az aszfalton semmit termelni nem tudtak az anyámra emlékszem hogy örülni is tudott abban a nyomorban jókat is kacagot most mindenünk megvan de mégis vesztes vagyok szeretném ha élne mert örülni tudott ma nehéz örülni pittyegô lett szám miért nem tanítottál örülni engem anyám!? netkobzos
	sincomi	2009.3.30. 9:14           |440|
Anyám, miért...? Elfelejtettünk örülni tudni Szegények voltunk, nyomorogtunk - de nemcsak mi - kenyeret kódultunk kódulni jöttek hozzánk a városiak az aszfalton semmit termelni nem tudtak az anyámra emlékszem hogy örülni is tudott abban a nyomorban jókat is kacagot most mindenünk megvan de mégis vesztes vagyok szeretném ha élne mert örülni tudott ma nehéz örülni pittyegô lett szám miért nem tanítottál örülni engem anyám!? netkobzos
	sincomi	2009.3.27. 18:11           |439|
Lekôröztek Akik megbuktak azokat illeti a jutalom Lekôröztek nem is egyszer az egész világ vesz részt ebben a nagy versenyben sokan érzik hogy lekôrözték a reményüket a felzárkozáshoz is elvesztették a bukott fônökök is leköröztek mialatt horíbilis jutalmakban is lettek részesek furcsa idôk sajátos a válság tüzet oltanak s a kulisszák mögött a lekôrözô stratégiákat játszák netkobzos
	sincomi	2009.3.24. 9:49           |438|
Csôlátás Fedezd fel a képességeimet! - üzeni a napocska Hajnalodik minden reggel de hajnalodik az eszedben? felkel a nap ha nemis várod de mire képes azt nem látod hogyha álmosak maradunk és kínoz az az éji álom esélyeink sincsenek... nézem de nem látom a tûzô nap alatt a napirend kimarad a fenébe küldjük a melegét hûtjük itt csövek kellenek szibériából jöhet majd az áldásos gáz teljes a csôlátás netkobzos
	sincomi	2009.3.23. 10:16           |437|
Mások A másság sok arculata Mások a magyarok mások a svédek más vagyok én is örülök hogy élek mások a cigányok mások a botrányok melyek engem érnek hatványosan mások mások a feladataim az álmaim mások az elôitéleteim okozta a sok vívódások más lett most a világ mások a kórmányok egy helyben topognak de a programok mások netkobzos
	sincomi	2009.3.17. 12:37           |436|
Cigánynak lenni bizony nem könnyû dolog. Egy svéd tapasztalat Saját tapasztalatom egyben. Sok menekült érkezik Svédországba és persze cigányok is. Egyszer felkértek a szociális osztályon hogy fordítsak mert fordítói kiképzésem is van. Egy cigány család volt ott segítséget kérni. A feleség vezette a szót és mindent jól csinált, ügyesen és bizalmat keltôen. Mindent amit kértek azt megkapták. Azonban el kellett menniük egy kiképzési tanfolyamra is – a svéd nyelvet kellet volna gyakorolni - de most csak bejelentkezni, mindjárt ott a közelben. Megegyeztünk hogy elmegyek velük. Kimentünk a folyosóra és ott az történt hogy a család nagyobbik része csak szó nélkül és magyarázat nélkül eltûnt. Csak egy férfi maradt ott mellettem. Erre persze nem számítottam, de most mit csináljak? Gondoltam hogy legalább a férfival elmegyek megmutatni a helységet és azután rábízom a dolgot. Telt múlt az idô és hogy azután mi lett velük nem tudom. Egy idô multán az történt hogy megint engem akartak alkalmazni fordítónak – ugyanaz a cigány család - a szocális osztályon. Csaknem követelték mert más jött de az nem tudta a dolgát mondták. De hogy miért – csak sejtem -, mégsem én kaptam meg a munkát. És azóta sem hívtak engem a szociális osztályhoz fordítani – tehát valami komolyabb dolog történhetett. Ugyanúgy volt egy esetem a rendôrségnél is – oda sem hívnak már. A svédeket ismerve most megértem a dolgot mert, kényes ügyek ezek. Most csak spekulálni tudok hogy mi történhetett de a hírek alapján... Azóta nem vállalok szívesen egy a cigányokkal kapcsolatos munkát mert engem is – úgy érzem - oda osztályoznak a megbízhatatlanok sorába. Raszista lettem? Nem! De akinek az ügyeit intézem akkor az legyen megbízható. Mert nekem úgy kell intézni, fordítani mindent még a hangsúlyt is ahogy azt a páciens kimondja. S ha a páciens hazudik, nekem azt is pontosan ismételni kell, de persze én azt nem tudom hogy valaki hazudik-e vagy nem – nem is az én dolgom azt megbírálni. Tehát az én fordításom a hazudót segíti, ha hazudik, mert valahogy reám hallgat az intézô. Nekem semmi befolyásom az ügyre nem lehet de mégis van – mert az az én szavaimat hallja/érti – és a hazugságnak ha rájön - én iszom meg a levét, mert a svédek nem tûrik ha hazudik nekik valaki. Ha egyszer megtörténik akkor azt sohase felejtik el. - Nehéz cigánynak lenni, mert persze kell neki a segítség de könnyen elronthatják a velük szembe szemben mutatott bizalmat. A következô alkalomkor nehéz lesz segítséget kapni ha egyszer átverték az intézetet, pl mert ezt megtették máshol stb. - Ezenkívül nekem is károkat okoztak mert nem mûködhetek közre az ügyük intézésében. De ne gondoljuk azt hogy csak a cigányok foglalkoznak átverésekkel. Megtörtént ez egy naiv magyarral is – az újságban lehetett olvasni róla aki vegyésznek adta ki magát stb. Ha sok ilyen eset megtörtént volna akkor itt is kialakulhatott volna egy egyfajta raszizmus a magyarok ellen. De a legtöbb magyar jól viselkedett ezért ez elkerülhetô volt a.... De vannak itt más népcsoportok/bevándorlók amelyek kultúrája – saját lányukat ölték meg – egy etikai „raszizmust” keltet még a higgadt svédek között is - persze ezt hevesen tagadják. Már politikai hatalmuk is van, ami gondolom Magyarországon is hamar bekövetkezik majd.- Ilyenkor sem lesz könnyû cigánynak lenni! Tehát a viselkedésünkkel ronthatunk saját magunknak és azoknak is akik ártatlanok de hozzánk kötôdnek valamiképpen. És ennek nem a raszizmus a tulajdonképeni oka hanem a rossz magatartás a kiváltója. A rossz magatartás így lehet az igazi raszizmus bölcsôje. A legjobb módszer/válasz ilyenkor egy jó magatartás. - Hol találtak ki ennél egy jobb módszert? netkobzos Elrontani mindent nagyon könnyû de felépíteni nehéz és sok idôt követel. Átmenni a hídon de utána lerombolni azt szamárság. netkobzos
	sincomi	2009.3.14. 12:1           |435|
Újdonságok a tanárképzésben WWW.steinberg.se – Alkalmazkodni kell az új idôkhöz. „Az iskolai eredménynek nincs sok köze az sikeres élethez.” - Sokkolt vagy? Minden tanuló egy sajátos egyén. Mindegyik más és más. A mai iskola rendszer kb a tanulók 20%-ának passzol. Mulasztások is arra utalnak. A tanulók kb 25%-a kerüli a gimnáziumot. Egyik része oda jár csak azért hogy ott étkezzen, kávézzon vagy találkozzon másokkal. A órákra nem járnak be hanem lógnak mint azt mondani szokás.- Ilyen mai fiatalság mondjuk. De milyen az iskolai rendszer? Nagyon rossz elképzelés hogy az iskola minden gyermek számára jó legyen. A testükkel szavaznak – látod? Steniberg egyszer odament egy csoport kártyázó tanulókhoz: Mi van most? Nincs órátok? De igen - történelem. De van egyházi feladtunk amit két hét múlva kell beadni. De arra még ráérünk. A motiváció hiánya teszi ezt a magtartást és pazarlást. Persze hogy nagyon nehéz motiválni egy 15-évest, de éppen ez a tanító fô feladata, hogy legyen a mentora. S végül mégis a tanulóé a munka – ezt nem tudja megtenni helyette a tanár. A tanár feladata – legyen vezetôképes. A feladata nemcsak a tudás át adás hanem az hogy a tanuló megtanulja használni a saját kompetenciáját a tanulásban. Ezt a képességet, hogy arra tudni rávenni ôket kiképzést követel. A konfliktuskezelés nem elég pedig még ott sem tartunk. A tanár a testével is beszélni kell hogy tudjon, amit itt nagyon fontos megtanulni, mert a fiatalok tudat alatt arra is reagálnak. - Testtartásoddal elárulod hogy a terhedre vannak. Hogyan reagálhatnának erre mit gondolsz? Az 1960- és az 1970-es években. Ezekben az években a tanárt elfogadták a tudási érdemi, pozíciója, kitüntetése stb alapján. A legfôbb feladata a tudásának az átadása volt. Ma már ezt nem veszik meg a fiatalok – ilyesmivel nem törôdnek. Az lett a helyzet hogy vagy elfogadnak vagy nem. Ez egy kemény és szomorú dolog de így van be kell látni. Ma már szeretni is kell a gyereket de úgy hogy a követelések is megmaradjanak. Ehhez egy új vezetési struktúrát kell megtanulni. Nehéz megtanulni de meg kell tanulni(!) mert nincs visszaút. Ehhez az új tanárképzéshez ad Steinberg egy segítô kezet. Emelni kell a tanárok elismertségét, igen de ezt csak ôk tudják kitermelni a munkájuk közben az iskolában. Tanítani sokan tudnak pl a matematikát. Most a mentorkodás a fontosabb és a matematikai tudás csak mint egy specialitása legyen a tanárnak Ma már nincs úgy berendezkedve az élet hogy az iskolában megtanulhatják hogy hogyan. És mégis az életre kell tanítani a fiatalokat. Az iskola feladata nemcsak az alapismeretek megszerzése hanem az életre való felkészülés is. A legfontosabb most az hogy a tanárok vezetni tudjanak csoportokat/az osztályt. Magukkal kell tudni ragadni a tanulókat hogy fejlödjenek/hogy maguktól engedelmeskedjenek/érdekeltek legyenek. - Nehéz vezetni egy lovat amely nem akar! Legyél büszke ha tanár vagy. Állj a talpadra és lást be hogy egy vezetô állásban vagy. Egy életfontosságú feladatot vállaltál magadra. Tíéd a színház terem és te vagy a fôszereplô. Szerepelj! - mondja John Steinberg. Ezt a szerepedet különösen most gyakorolnod kell. gondolatait összefoglalta netkobzos
	sincomi	2009.3.13. 13:54           |434|
Késsel járok A kultúra kérdése? Az erdôben késsel járok kellôképpen kés, gyufa és madzag úgy tanultam... hozzátartoznak de van olyan aki az utcán is késsel jár és ha jól hallom a kultúrájára apellál?! - na, te gyerek ne mondj ilyet; a kultúrádban van a hiba ha igaz volna mert megijeszt! netkobzos A kés nem bánt csak aki tartja... nincs oly kultúra ahol bármire használhatja
	sincomi	2009.3.12. 9:5           |433|
Einstein tanácsa A megoldásokat keresôknek - Elrontottad és javítani akarod? és ugyanazokkal a gondolatokkal? garantálom hogy menni nem fog ”Egy problémát megoldani ugyanazokkal a gondolatokkal nem lehet, amelyek a problémához vezettek” kreativ gondolatok szülhetnek jobb megodásokat; megtaláljuk ôket, ha nem leszünk túlhevültek! netkobzos ”Szivesen adakoznak azok akiknek semmijük sincsen” netkobzos